A semmiből kerültél…
A semmiből kerültél
utamba,
mint égből a nyári
zápor,
ami lemossa a
könnyeim és mosolyra derít.
Szeretnék nap mint
nap elázni ebben az esőben.
Szeretnélek érezni,
csókjaiddal lélegezni,
simogatni
Téged,- arcod, tested,
újra és újra csókolni
a szád, és várni,
hogy újra együtt
lehessünk…
Szívem – szívedért
epekedik –
remegek csókjaidért
és őrületesen fáj,
hogy nem vagy itt
velem …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése