Tűnődések …
Miért van, hogy az
embernek meg van mindene,
mégis úgy érzi, hogy
semmije nincs,
- semmit nem ért el
az életben.
Vágyódunk egy
őszinte, mély kapcsolatra, szerelemre,
amely életünkön végig
kísér.
Tanultunk,
dolgoztunk, élünk.
Megteremtünk magunk
körül mindent,
mégis félünk.
Rettegünk a holnaptól, a jövőtől,
a betegségtől, a
magánytól.
Vannak barátaink,
akikhez őszinte mély kapcsolat fűz,
akikre mindig is
számíthatunk.
Érzelmeink tiszták.
Járjuk a magunk útját.
Otthonunk meghittségében
élünk,
mégis hiányzik belőle
valaki, valami.
Félünk az újtól, mert
csalódtunk már.
Eltűnnek,
visszatérnek a könnyek szemünkbe,
- a sajgó fájdalom
szívünkbe. Az éjszakák rémálmai.
Másnap - mégis új
reménnyel indulunk az új napba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése