Feltétlen bizalom
Tudod arra gondoltam,
az okos,
és a bölcs hasonlít
abban,
hogy egyik sem ismeri
a nagy titkot,
mi lesz az azután,
mi jelent az, hogy
halál,
de az egyik úgy él,
mint aki tudja,
az élet nagyon
rövidre van szabva,
a küzdelemben csak
magában bízhat,
egy életen át
háborúzik azért,
hogy megszerezzen
minél többet,
pénzt, tudást,
szerelmet,
na és a hatalmat,
amit megtehet ma,
nem halasztja
holnapra,
a gyümölcs még
éretlen,
akkor is leszakítja,
ha annak még az ideje
nem jött el,
mindent okosan
kigondol,
megtervez,
az életét gátakkal
építi tele,
kihasználja a
természetet,
a természet adta
örömöket,
jelszava: amíg lehet,
és az ő nézőpontjából
igaza van,
mivel mulandó minden,
minden érték
értéktelen…
a bölcs,
a titkot ő se ismeri,
de úgy él, mint aki
örökké él,
ráér,
a jussáért nem
tolong,
talán azt gondolja,
amit erőnek erejével
megszerez,
úgysem maradhat az
övé sokáig ,
amit magához kell
bilincselni,
hozzá az nem
tartozik,
verejtékezve vért
nem erőlteti ki
a nehezen születő
döntést,
(nehogy torz legyen)
vár türelemmel,
míg a mag
megtermékenyül,
a megoldás talán
megszületik,
a természetben hisz,
tudja jól, akkor
magában is bízik,
hiszi a magántulajdon
szentségét,
elvehetetlenségét,
nem állít akadályt,
nem épít hozzá vezető
utakat,
nagy benne a bizalom,
a dolgok,
amik hozzá tartoznak,
végül hozzá érkeznek,
minden vérrel
megszerzett
csupán az embernek
tévedése,
ráér, de az idejét
nem pocsékolja,
az ő irányítója,
talán,
feltétlen bizalom a
szeretetben.
2011. jan. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése