Az éle a nagy rendező ...
Tudod arra gondoltam,
ha valakit az ember
megszeret,
az lesz a szíve
vágya,
hogy az ő élete
napjainak
a legfontosabb
szereplője legyen,
hogy a főszereplőnek
lehessen méltó párja,
kettőjüknek egy
legyen a darabja,
de az élet, a nagy
rendező
sokszor másképpen
képzeli,
nem jut fő,
legfeljebb kisebb
epizódszerep,
belőle sokan nem
kérnek,
talán,
mert úgy érzik,
a szerep hozzájuk
méltatlan,
de van, aki azt is
elfogadja,
idővel, az első
fájdalmas csalódás után
még örül is neki,
a darabban részt
venni is
nagy megtiszteltetés,
azután olyan is
előfordul,
hogy hiába a vágy,
hiába a mérhetetlen
szeretet,
az élet epizód
szerepre se méltatja,
akkor adják fel
sokan,
amikor kiderül,
számukra ,
se fő, se
epizódszerep nem jutott,
van, ki még mindig
azt gondolja,
ha más nem lehet,
lesz része a
közönségnek,
és van úgy is,
hogy nincs hely a
nézők között se,
akkor adja fel fájó
szívvel...
ha kevesen, de
olyanok is akadnak,
aki még mindig
reménykednek,
talán majd az utolsó
felvonásban
jut egy-két szó nekik
is,
hiszen az élet, a
rendező
nagyon
kiszámíthatatlan,
amíg ő van,
addig remény is van.
2011. 01. 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése