2018. május 31., csütörtök

Barátaimnak ...


Barátaimnak …




A barátság és a szeretet féltő szavai és
féltő ölelése – maga az élet, az életünk.
A szívünk mélyén őrizzük és újra és újra
 árad szeretteink felé.
Amikor fészket rakott bennünk, ott örök otthonra lelt
Van, amikor szavakkal nem tudjuk kifejezni az érzéseinket,
 de egy dallam, egy szárnyaló gondolat
szeretően érint és simogat és érezzük, hogy az őszinte,
baráti szív mindig átölel bennünket.

A lágy dallamok örök melódiaként
szívünkben dalolnak tovább.
Hálát adok a sorsomnak, hogy megismerhettelek
és barátaimnak tudhatlak Benneteket.

A szeretet mindig jelen való a szívemben

2018. május 30., szerda

Jog nélkül is szeretni ...


Jog nélkül is szeretni ...




Tudod arra gondoltam,
a hódító,
ha egy területet megkíván,
az eszközökkel nem válogat,
nem mond le semmi áron,
az ország népe mit se számít,
ha ott veszik is mind,
a legfontosabb a terület,
nem az ott élő ember,
és van úgy is,
hogy valaki
nem csak a területet,
az egészet megszereti,
annyira,
már-már a sajátjának érzi,
és nem háborúzik,
és nem akar legyőzni,
mert az ott lakókat
sajátjaként félti,
őket és a területet
 tovább is szereti,
de ha úgy nem lehet,
hogy ne sérüljenek,
a kedvükért,
a szeretet kedvéért
lemond az egészről,
a szeretet megmarad neki,
ha nem is lesz tulajdonos…
a hódító,
minden áron akar megszerezni,
nem számít,
mi lesz az ott lakókkal,
mi lesz a másikkal,
mi lesz a lélekkel,
cél,
a megkívánt területet
megszerezni,
bármi áron birtokolni...
de talán,
az igazi szeretet nem ilyen,
lemond az épületről,
csak a lakó ne sérüljön,
hiszen lehet szeretni,
szeretetet adni,
mindenféle jog nélkül is.

2011. febr. 28.

Az igazi szeretet soha el nem múlik


Az igazi szeretet soha el nem múlik

Napok óta nem jól érzem magam. Nagyon beteg vagyok. Ma
valahogy nagyon kifáradtam. De amilyen hirtelen tört rám a
fáradtság, olyan hirtelen múlt is el. Csak feküdtem,
mozdulni sem volt erőm, és azt szerettem volna, 
ha mellettem vagy. Nem tudom, hogyan tovább.
Hideg van, fázom. Kívül-belül reszketek. Lázas vagyok. 
Csak Rád tudok gondolni. 
Furcsa dolog a szeretet. Valóban furcsa.
Elképzelhetünk mozdulatokat, elképzelhetünk pillanatokat.
Tudod, ha már valami bennünk van, sokkal többet gondolunk
rá, mint ahogy be merjük vallani. Jó érzés! És köszönöm .. én
köszönöm Neked ezt az érzést. A gondolataimban mindig itt
vagy velem. Tudod mennyire szerettem az otthonomat, de nem
minden helyzet hoz megnyugvást. Szeretném azt az érzést
tudni, hogy mellettem vagy. Vannak rólam elképzeléseid, ami
nem én vagyok. Vannak hibáim, de ez így a jó, hisz nincs
ember hibátlanul, de talán tudod, nem vagyok rossz. Azt
mondod, azért vagy, hogy simogass. Kicsit önző vagy. 
Hisz Te is tudod, nem csak az a jó, ha simogatsz, 
hanem ez is az öröm, a boldogság, ha simogathatnak. 
És ha valakit szeretünk, természetes, hogy törődünk vele.
Igaz, a fájdalom viszi előre az embert, erősíti meg ..
sokszor még a hitében is. De persze, az is igaz, a
szeretteinknek a fájdalmát is szeretnénk enyhíteni,
gyógyítani. A szeretetünkkel a lelki eleséget adjuk, azáltal
a testi fájdalmak enyhítését. És valóban a testi kínjaink,
fájdalmaink is enyhülnek, ha meglátjuk, látjuk a szívünknek
kedvest.
*
„A szeretet nem irigykedik, - nem kérkedik, - nem fuvalkodik
fel, - nem bántó, - nem keresi a maga hasznát, - nem gerjed
haragra, - nem rója fel a rosszat, - nem örül a hamisságnak.
Az igazi szeretet soha el nem múlik.
Valóban igaz, - elfáradhat a szeretet, ha aki felé irányul,
- nem engedi virágba borulni. Akkor is újra és újra
ostromolja, - de a szívet ... nem hal meg, nem vonul vissza,
mert soha el nem múlik.”
*
Furcsa dolog a szeretet? 
Sosem vár hálát és nem is azért szeretünk, 
mert bármit is elvárnánk cserébe.
A szeretet a szívünket mindig magasba emeli.
Jó érzés tudni, hogy van valaki, aki szeret, aki gondol Rád,
aki megszelídíti elvadult érzéseinket, - szívünket.
Szelíd szavaival sebzett lelkünket gyógyítja
 /és talán a testi kínokat is enyhíti/
felénk nyújtott kezében megkapaszkodva
bízhatunk a holnapban.
Veled ... együtt ...velem . Szeretlek!

Hogy megszerettelek ...


Hogy megszerettelek ...

Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.

2011. 02. 23.
*

/Kányádi Sándorként terjed, de Kaktusz verse/ 

Mindent elvehetsz ...


Mindent elvehetsz …

Tőlem mindent elvehetsz,
Mit asztalomra letehetsz
Tőlem mindent elvehetsz,
A legkoldusabbá tehetsz
Tőlem mindent elvehetsz,
Ha nem fogadod szerelmemet
Tőlem mindent elvehetsz,
Ha megtiltod, hogy szeresselek

Múlt, jelen, jövő


Múlt, jelen, jövő  

Tudod arra gondoltam,
a múlt, jelen, és a jövő,
nem három füzet,
melyekből mára már az egyik
lényegtelen dolgokkal betelt,
akár el is dobható,
a másik most telítődik,
a harmadik pedig
várja hó tisztán,
hogy a lapjaira az élet
új regényt írjon,
múlt, jelen, jövő,
sokkal inkább egy növény,
olyan,
aminek a „volt” a magja,
amiből kihajtott a jelen,
hogy milyen az aratás,
ettől a növénytől függ,
valamikor
milyen talajba került,
hogyan lett metszegetve, alakítva,
nem várhat csodára,
ha a kertész elhanyagolta,
a múltat,
mint egy betelt,
feleslegessé vált füzetet
kidobni nem lehet,
 a mű egy,
a tartalom,
az összefüggés szoros,
a regény folytatásos,
azon az úton
csak az ott,
az ismeretlenül is
 célként kijelölt jövő várhat,
de talán újra kezdeni lehet,
a jelenben csinálni a jövőnek
 új, kényelmesebb múltat,
új talaj,
már majdnem új élet,
ha a jövőt teljesen
meg nem is változtathatja,
de talán az átültetett növény
a kedvére kicsit manipulálhatja.

2011. febr. 22.

Miért? - Miért így ...


Miért? – Miért így …

„A lélek meg az élet konstans.
Egyszer élünk csak sok-sok testben”

Biztos, hogy van idő? Biztos vagy benne Kedvesem, hogy ki lehet dolgokat javítani, amit egyszer elrontottunk? Nem hiszem, - nem hiszem, Kedvesem! Igen, a test folyamatosan változik, mint minden körülöttünk .. Mi is folyamatosan változunk, - de azokat a dolgokat, soha többé nem lehet visszahozni, ami elmúlt .. Vagy visszafordítani – bármiben is hiszünk -  ha nem úgy léptünk, ahogy a szívünk szerint léphettünk volna.. Itt van a nagy igazság – élj a mának! Bármennyire hiszünk az előző életben, vagy a halál utáni életben – ami volt, az volt .. Nagyon hiányzol! Tudod, az fáj, miért így ! Miért ? Miért tud ennyire fájni a ki nem mondott szó, - a ki nem mondott gondolat.. Szomorú vagyok .. Vágylak ..

*

„Ezt az élj  mának dolgot – csak most kezdem megérteni … Kicsit sem a habzsolásról szól, sokkal inkább arról, hogy ott és akkor kell megragadni az alkalmat ami kínálkozik, mert hamar eljöhet az  - az  idő, amikor bánjuk, hogy nem tettünk meg mindent – amikor még lehetőségünk volt rá”

Ha a szeretet felébred


Ha a szeretet felébred 

Tudod arra gondoltam,
alapból se nem jó,
se nem rossz,
az ember semleges,
de, mert
megfelelni vágyik
nagyon
olyanná lesz,
amit tőle elvárnak,
tetszeni
mindig az erősebbnek,
a félelmetesebbnek akar,
ahonnan a fenyegető vihart
jobban érzi, azért,
hogy sokszor a jónak
a rossz méltó vetélytársa,
az ördög az erősebb,
talán, mert a jó gyenge,
csak az elvárás gyermeke,
és nem a szabad akaraté,
azt az ember megkapta,
de alig ismeri,
nem az eszére,
és nem hallgat a szívére,
elég neki, ha megfelel,
ha tiltakozik is a tudat,
mert egyértelmű,
hogy a jó máshol van,
győz az erősebb,
hol erre, hol arra hajlik,
olyan csak,
mint a lélektelen báb,
de ha a szeretet felébred,
minden más vonzásnál
erősebb,
ha ő dönt,
nincsen félelem,
bizonytalanság,
akkor már
megfelel magának az ember.

2011. febr. 22.

Elsírt könnyek ...


Elsírt könnyek …

Sosem feledlek el,
Velem vagy az emlékekben.

Előttem szemed fénye,
Átölel hangod selyme.

Elsírt könnyek égetnek,
Élsz tovább a szívemben:
Sosem feledlek el


Élni a pillanatban


Élni a pillanatban 

Tudod arra gondoltam,
mekkora utat tesz meg az ember
lefelé, a kisgyerektől, attól,
aki siratta a sérült szárnyú pillangót,
addig, míg minden gond nélkül
az ártatlan bogarat
szétkeni oktalan…
és arra,
hogy azt mondják,
élni nem a tegnapban,
és nem a holnapban,
hanem a pillanatban kell,
de az is igaz talán,
a pillanatban,
 de sohasem a pillanatért,
hogy a tékozló fiú is a máért élt,
 végül nála érdemelt
a disznó is jobb sorsot,
talán igaz, élni a jelenben kell,
az elkövetkező sok-sok pillanatért,
hogy közben az emberségét
ne pazarolja el az ember,
bármi áron,
a pillanatot nehezítve sokszor,
ragaszkodni érdemes hozzá,
ha jutni nem akar
a tékozló fiú sorsára,
akinek egyszer majd megbocsátanak,
de nagyon nehéz a visszaút …
ha nem is lehet építeni mindig,
de talán lehet megőrizni,
amit cseppet se egyszerű,
csomagtalan lefelé
 könnyebb csúszni sokkal,
mint csomaggal
a sikamlós úton cövekelni,
de talán kapaszkodva
a szeretet erős fájába
egyszerű az is.

2011. febr. 19.

2018. május 27., vasárnap

Katicának - Boldog születésnapot!

KATICÁNAK - BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
 

 

"Legyen ez a nap a legszebb az életedben.
Boldogságban és egészségben!
Múlnak a napok, és az idő folyton csak csorog,
eltelnek az évek, de ki fontos, mindig ott topog.
Lesi óhajod, várja kedves szavad.
Szívét adja érted, ha úgy akarod!
Legyen csak barát vagy a lelki társad,
a kapocs örök, ha úgy kívántad.
Mindig gondol rád, ahogy most is teszi,
örül, hogy megszülettél, és vagy neki.
Legyen szép a ma és a holnapod,
én így kívánok Neked
Boldog Születésnapot!”


Pollikának - Boldog Születésnapot!


Drága Pollika!

Minden, amit kívánsz valóra váljon.
Minden napod legyen megvalósult álom.
Virágok nyíljanak szerte az utadon
Ezt kívánjuk mi a szülinapodon!

Millió puszival


2018. május 24., csütörtök

Beleálmodlak ...


Beleálmodlak …

.. Mesélnék Neked – Rólad – rólam, - magunkról ..
De vajon? – ki érti meg a mesémet?
Ki érti meg a bánatomat, - ki érti meg, hogy sírok Utánad?
– hogy hangom Hozzád ér e? – Hogy van e utam?
– Tehozzád – Feléd.? Tartozom e Hozzád?  – Mesélnék, igen,
mesélnék Neked – az érzéseimről – bár tudod,
ezek olyan mesék, amik igazán nem is mesék, hanem a valóság
– Bár minden mese egyszer a valóságon indul e ..
Olyan nehéz ezeket elmondani, elmesélni, hiszen kellenek e ezek a mesék?
Ezek a mesék . hm – ezek a mesék bennem élnek, hisz én magam vagyok –
bennem élik az életüket .. Emésztenek, - fájnak, - néha örömet adnak,
néha melengetik a szívemet .. Igen, ez nagyon sok fájó mese ..
Olyan mesék, ahol a jók nem nyerik el jutalmukat, - sőt – a jók is legtöbbször
gonosszá válnak – gonosszá – ebben a világban ..
Álmodlak – beleálmodlak a mesémbe,
- és szeretném, nagyon-nagyon szeretném, ha a valóságom lennél,
- a Szerelmem lennél – újra, - mint ahogy voltál ..
Összemosódnak – a valóság és a mese bennem – minden fájdalmam,
minden szenvedélyem, minden érzésem ..
Fáj, nagyon fáj, mióta nem vagy nekem Mióta nem vagy az, aki voltál ..
Mert én hiába szeretlek, hiába várlak, a mesék is egyszer bezárulnak,
- azoknak is van vége .. Igen, a mesék bezárulnak, talán egyszer a jók is
elnyerik jutalmukat, - és talán a boldogság is egyszer ránk talál
– bár egyre rövidebb rá az idő ..
Kár, hogy a meséimben is csak álomajándék vagy nekem ..

A féltékenység


A féltékenység



Tudod, az ember féltékeny,
mert azt hiszi, mert azt mondták neki,
hogy mások szebbek, jobbak, okosabbak nála,
hogy mást jobban lehet szeretni,
és ő ezt el is hiszi,
pedig talán nincs is különb ember,
nincs aki a másiknál különb lenne,
mint ahogyan a rózsa nem különb,
csak különbözik a mezei liliomtól,
mint ahogy az ibolya a nárcisztól,
egyik se különb a másiknál,
egyik nemesebb, de szúrósabb is,
a másik kevésbé büszke,
csoportban ragyogja be a rétet,
van, melyik a színével tűnik ki,
másiknak az illata elkábít,
van közöttük szerényebb,
és van magát mutogatóbb,
de, hogy különb lenne egyik a másiktól,
azt nem hiszem, virág ez is, virág az is,
mikor teljes pompájukban virítanak,
nehéz közülük választani, egyikünknek ez,
másnak pedig a másik a legszebb,
kinek a vadrózsa, kinek a margaréta,
de mikor ősszel levetkőzik pompás ruháikat,
akkor látni csak igazán,
egyikük sem különb a másiknál.

2008. ápr. 18.
*
A féltékenység

Tudod arra gondoltam,
az ember hol okkal,
hol ok nélkül féltékeny:
ilyen neki a természete…
és talán valójában
az ok mindig megvan,
a féltékenységet
okozza a hiányérzet,
ha tévesen úgy gondolja,
a másik kizárólagos tulajdona,
de nem érzi a tulajdon
végtelen ragaszkodását,
nem érzékeli
a belőle áradó melegséget,
amit okozni
a minden nehézségben megnyugtató
szeretet képes…
joggal,
vagy jogtalan mégis,
mert kizárólagos tulajdonos nincs,
és nincs bűnös,
mert a szeretet melegét
nem lehet
akarattal megteremteni,
szép dolog a jó szándék,
de attól még az élő megfagyhat…
ismeretlen a szeretet tüzének
a gyújtóanyaga,
nem lehet tüzet csikarni
ott, ahol az nincs…
az ember féltékeny,
ha azt érzi,
a szoros kapocs hiányzik,
a másikat könnyen elveszítheti:
de akit melegít
a felé áramló szeretetet,
az talán biztosan tudja,
lett tulajdonosa
olyannak,
ami elvehetetlen,
valami a sajátja,
kizárólagos tulajdona,
ami nem a test,
de ami olyan kapocs,
aminél erő összetartóbb
nincsen szorosabb:
aki megkapja a másik
végtelen szerelmét,
az álma annak lehet békés.

2012. aug. 09.