2018. február 22., csütörtök

Ami a lélek mélyén lakik ...



Ami a lélek mélyén lakik ... 

Tudod arra gondoltam,
feltétele a felnőtté válásnak,
hogy az ember legyőzze,
a benne lévő gyermeket
egy hátsó szobába zárja,
de mikor egy gyereket bezárnak,
akkor nem csak a rosszat,
vele a jó is lakat alá kerül,
pedig az ember gyermeksége nélkül
 mint a gép, lélektelen,
amelyik ugyan elromlik néha,
de legtöbbször kiszámítható,
dolgát automatikusan,
megfontoltan teszi,
nincsenek szárnyai,
vagy ha van, mesterséges,
az igazi ott van bezárva
valahol a hátsó szobában,
de ha szerencsés,
a szeretet,
a kedves hozzátartozó
az elfeledett gyermeket előhozza,
(nem a legyőzendő rosszat,
amit amúgy is kívülről váltottak ki,
magától nem létezik)
hanem az eredetit,
a kívánatos jót,
amitől emberré lesz,
és mégis megmarad gyermeknek,
ami megkülönböztet a legtökéletesebb géptől,
mikor a következményeket nem mérlegelve,
de nem is felelőtlenül,
kimondja azt a mélyről előtört,
már-már elfelejtett,
az összes közül a leglégiesebb
de nem légből kapott szót,
hogy szeretlek,
ami szavakban tükörképe
annak,
ami a lélek mélyén lakik,
szeretettel szívében,
tükörképe az ember
 a hajdani gyermeknek.

2010. 12. 09.

Bánatfelhők a horizonton ...



Bánatfelhők a horizonton…
 
 Homály terül a tájra
Kopár, szürke most a tér
Lombjukat vesztett fák fölött
Búsan jajong az északi szél

Bánatfelhők vonulnak a horizonton
Köztük villan pillanatnyi fény
Az égboltra kúszik mélán a sötét
Szívemet körbefonja a deres tél

Lélek ...

Lélek ...


2018. február 19., hétfő

Békénket zavaró ...



Békénket zavaró ...

Tudod arra gondoltam,
az embernek a békéjét
sok minden megzavarja,
az időjárás is, árthat
a csillagok állása
megingathatja nyugalmát
a hosszan tartó téli sötét,
megzavarja
egy sértő megjegyzés,
egy keresztülnézés,
ha útján sárral fröcskölik,
ha nem érez felé jövő tiszteletet,
a hangulat, mint az iszap formálódik,
aszerint,
mikor, mivel, kivel találkozik,
de talán csak az ingadozik könnyen,
ami nem eléggé szilárd,
nincs igazi béke ott,
ahol egy durranás okoz háborút,
de talán,
ha szeretet lakik a mélyben,
erejével megvédelmez,
akkor el se jut odáig a külső zaj,
a jövő-menő kisebb nagyobb harc,
mint a fény,
nagyságával kitölt mindent,
nem csupán egy változó hangulat,
hanem egy folyton világító ragyogás,
és ahol világosság van,
ott a sötét tehetetlen.

2010. dec. 07.

A szerelem az szerelem



A szerelem az szerelem

A szerelem, az szerelem.
Az érzés nem ismer akadályt.
A szerelem millió pillanat
Szárnyaló a végtelen térben
A szerelem ragyogó csillag
Sziporkázik, olykor elhalványul.
A szerelem a rohanó idő.
Magasság, mélység, repülés, zuhanás.
A szerelem fájó hűtlenség.
Bűn és bűnhődés, botlás és bukás.
A szerelem íz és illat.
Mézként csepeg lelkedre, szívedre.
A szerelem fetrengő őrült láz
Olykor tévutakra irányít és vezet
A szerelem balsors, de maga az ÉLET,
Mert szerelem nélkül élni nem lehet.
Mert a szerelem, mindez a SZERELEM!

Aki szeret



Aki szeret 

Tudod arra gondoltam,
az embernek a szeretete
sokszor hasonlít a látására,
a fényt csak akkor érzékeli,
ha ott van a szeme előtt,
csupán a rész, amit lát,
míg el nem takarja egy felhő,
akkor már csak a borút látja,
szeretni tud a fény korában,
de talán nem is a másikat,
meg, csak a fényt szereti,
de az egészben ott van
a világosság mellett a sötét,
és sok-sok különböző árnyalat,
az élet nem csupán a virágzás időszaka,
a virág lehull a sárba,
egyszer a hideg tél is megérkezik,
nem csak fönt van,
le is kerül az ember,
nem csak szép,
lehet csúnya is az idővel,
kevésszer szárnnyal,
sokszor mászik a sárban,
aki benne csak a fényt szereti,
csalódik, a színtelent,
a fakót meglátva,
az a szeretet tévedés csupán,
talán,
ha olyan kiszolgáltatott,
gyenge állapotban
szeretnék meg az embert,
csúnyán, és véresen,
ordítva és ráncosan,
egy időben öregen és ifjan,
mint anya újszülött csecsemőjét,
magából kívülről látva részt,
akkor jöhetne
bármilyen évszaka az egésznek,
lehet vakító napfény,
vagy ijesztő zord idő,
nem változhat semmi,
aki szeret, annak az egész
egyben is szerethető,
tavaszi virágzástól,
a végső elmúlásig.

2010. dec. 06.

Az élet óceánján ...



Az élet óceánján ...

Szívem köré font az idő
Peregnek a pillanatok,
A fényben fürdő emlékek
Árnyakban bolyongunk
A szivárvány színeiben
Úszunk az élet óceánján,
Kiszabadulva a fényre

Az élet rendje



Az élet rendje

Tudod arra gondoltam,
ha valaki elveszíti a legfontosabbat,
a számára nélkülözhetetlent,
az életének az értelmét veszíti el,
annál nagyobb fájdalmat az ember nem ismer,
de a maró kín soha nem örök, vagy belehal,
vagy túléli, ha életben marad,
akkor az már nem ugyan az,
az már egy más valaki,
a fájdalom elmúlik,
a szeretet az megmarad,
az ember valahogy megadja magát,
a küzdelmet feladja,
éli a mindennapjait,
mert az élet
értelem vesztetten is megmarad,
él, de miért, azt nem tudja,
többé már semmi sem olyan fontos,
értelmetlen,
maga az élet sem fontos annyira,
mint volt előtte,
minden veszít a súlyából,
kevesebb dolog okoz örömet,
és kevesebb mérhetetlen bánatot,
hiszen a legnagyobbat átélte mindegyikből,
már nincs az a hasító fájdalom,
 az ember él, de úgy él,
mint amikor a nyaralásnak vége,
már be is becsomagolt,
de még a tópartra kisétál utoljára,
egy padon ülve azt látja,
hogy időközben
a nyár elmúlt észrevétlen,
harag nincsen benne,
hiszen ez az életnek a rendje,
hogy eltűnjön a világból minden,
ami szép volt valaha. 
de a napsugár még akkor is simogat

2010. 12. 04.

A szerelem?



A szerelem?

Egy érzés.
Egy csodálatos, mégis fájó érzés,
ami a lelkünkből száll fel, nagyon mélyről.
Hogy szunnyad, ha nincs,
hogy lángra lobban, ha megérint az érzés.
Átjárja testünket, lelkünket.
Belénk fészkelődik – megállíthatatlanul.
Egy álom, vágy, beteljesülés, öröm, bánat, bizakodás,
- bizonytalanság, szelídség, vadság, odaadás, őrület,
- lángolás, sóvárgás.
A legbolondítóbb, a legfájdalmasabb, de a legcsodálatosabb.
Mindent jelent: a legjobbat, és a legrosszabbat,
- a kellemeset és a kellemetlent.
... és közben majd belehalunk

A valódi szeretet



A valódi szeretet 

Tudod arra gondoltam,
vannak igazságok,
amik innen nézve
a helyüket tökéletesen megállják,
de ha egyet rajta fordítanak,
nézve más szemszögből,
igaz lehet az ellenkező,
még a ne ölj biztossága is
néhány esetben megkérdőjelezhető,
de a gyémántnak az igazsága
bármerre forgatjuk,
nem változik, talán,
mert csak egyetlen elemből áll,
átlátszósága, fénye is tökéletes,
maga karcol,
de magán karcolást nem tűr,
ami nem ilyen, az valami más,
lehet tökéletesen csiszolt az üveg,
belőle gyémánt nem lesz soha,
azt is lehet szeretni,
baj csak akkor van,
ha valaki
az üveget gyémántnak képzeli,
talán a szeretet igazsága is,
mint a gyémánté,
megváltoztathatatlan,
bármerről nézzük,
bármerre forgatjuk,
örök,
mert, ami nem türelmes,
 nem jóságos, de féltékeny,
 kérkedik és gőgösködik,
amelyik végül elmúlik,
az csiszolt üveg csupán,
nem áttetsző,
tökéletes ragyogású
valódi szeretet.

2010. 12. 03.

Ez a szerelem



Ez a szerelem


Ha rá gondolsz,
ha beszélni próbálsz róla:
összezavarodsz.
Ha írni szeretnél róla:
kifogy a tollad.
Kutatod, keresed a szavakat,
de nyelved botladozik.
Hozzá szólnak gondolataid,
neki zengnek dalaid.
Mindenben Ő a lényeg,
a Nap NEKI fénylik.
Az út, az ösvény mindig FELÉ tart,
ŐT keresed.
ŐÉRTE szomjazol,
s a felhők is miatta sírnak.

Szeretettől - szeretetből kapni ...



Szeretettől - szeretetből kapni ... 

Tudod arra gondoltam,
hogy vannak igazságok,
amik talán a helyüket állják,
az ember mégse érti mindig,
ha nem találkozott velük még,
ha maga nem tapasztalta
érthetetlenek,
mint a hó hallomásból,
annak,
ki még hideget sem érzett soha,
jobb adni a mondás szerint,
mint kapni, pedig az embert
inkább a szerezni vágyás,
a kapzsiság jellemzi,
szinte alapvető,
ösztönös tulajdonsága,
mint zsákmányszerzés az állatnak,
jobb adni, mint kapni,
talán csak az Isten érezheti,
és az, akiben belé költözik
az isteni érzés, a szeretet,
de aki szeret, azt is tudja,
lélekemelő dolog adni,
de legalább annyira
csodálatos,
a szeretettől
szeretetből kapni is.

2010. dec. 02.

A szerelem



A SZERELEM



.. Egy örök vágy a teljesség, a boldogság után
.. A legtisztább önzés
.. A legtisztább önzetlenség
.. A magma forrósága és az űr hidege
.. A lélek ezer órányi fájdalma, melyet feledtet egy percnyi boldogság is már. Vágyjuk és féljük: Hol van hát?
.. A szerelem elérése olyan, mintha egy hegyet másznál meg. Elfáradsz, de a csúcshoz közeledve már megcsillannak az első napsugarak. Onnan már könnyebb lesz.
.. És szeretlek: már nem magamért, már nem magadért, nem az üdvösségért, vagy a bűnért, az Életért. És élek és halok! Az egyetlen emberi: szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül, talán éppen a reménytelenséget űzni …
.. A szerelem mindig egyetlen, mindig igazi. Tétova szándék, veszélyes és tilos. És örök!
.. Ritkán jön, - hamar múlik, minden bölcsességet nélkülöz, vak és valódi, parttalan és nehézkes – egyszeri varázslat. Bátortalan és követelőző …
.. A szerelem nem boldogság,- a szerelem tudat, hogy már nem vagy egyedül, ott legbelül. Hogy a hely, ami eddig üres volt – megtelt…
.. A szerelem, mint egy szellő: átsuhan a lelkeden. Először megdobogtatja a szívedet ,majd szétárad egész testeden és legvégül bejárja minden rejtett titkos kis zugát a lelkednek …
.. Az ember életében egy igazán nagy szerelem van. A többi arra jó, hogy megtanulja értékelni azt az egyet…
.. Milyennek képzeljük a szerelmet? Mikor az ember tűzön – vízen át keresi a másikat, végre azt hiszi, megtalálta, - az olyan, mint a szerelem. Ha már az ember nem keres semmit, de a másikban rátalál önmagára, az a szerelem…
.. A szerelem az élet egyik értelme. Ha érzed add át magad az érzelmeknek, legyél azzal, akit szeretsz, fejezd ki többféleképpen, és ha elmúlik, emlékezz, hogy ennél sokkal jobb élmények várnak még rád …
.. A szerelem az, amikor egy szép napon észreveszed, hogy csak egy valaki tud megvigasztalni, aki megbántott …

2018. február 12., hétfő

Pollikának - Boldog névnapot!



Aranyos Pollika!



Légy olyan boldog, mint amilyen szép vagy,
legyen életedben száz millió szép nap.
Ne tudd meg soha mi az a bánat,
kerüljön el Téged minden ami fájhat.
Kacagj, nevess csillogó szemekkel,
Egy angyalt küldök Neked, tegye szebbé az életed!

BOLDOG NÉVNAPOT kívánunk NEKED!



2018. február 10., szombat

Lélek és test igénye



Lélek és test igénye

Tudod, arra gondoltam,
mennyire hasonlít egymásra
a lélek igénye,
és a testnek az igénye,
mindkettőnek kell a fény,
sokáig a sötétben
mindkettő sínylődik,
a test is, a lélek is
táplálék híján éhezik,
egyiknek se mindegy,
hogy mit eszik,
valódit, vagy művit,
tudja ezt jól az ember is,
legtöbbször megalkuszik mégis,
az élő helyett elfogadja
a mesterségeset,
elfogadja,
de hasznosítani nem tudja,
se a test, se a lélek,
nem csak, hogy hasznára nincsen,
hanem még árt is neki,
csak ezt olyan alattomosan teszi,
hogy akkor jelentkezik a betegség,
a testé, s léleké,
amikor már nem lehet rajta segíteni,
mikor az ártalom maradandó,
a hamistól beteg lesz a test
és a lélek is,
nem bolond az ember, jól tudja,
csak a külső hasonló,
a szín, és a forma,
belülről értéktelen talmi,
hogy valójában árt vele magának,
de mert kevés a valódi táplálék,
s mert ő nagyon éhezik,
nem másért,
ezért helyettesíti a hasznosat
az ártóval, pedig biztosan
másképpen is lehetne,
ha elhinné az ember,
hogy a kevesebb sokszor több lenne,
megvan ennek is a természetes rendje,
kell, hogy jusson mindenkinek
a minőségiből,
csak talán jobban kellene beosztani,
kevesebbet habzsolni,
a valódit sokkal jobban becsülni.

2009. dec. 29.