Gyógyítóvá lett ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az élete
folyamán
az ember tanul sok
mindent,
belőle sokat őriz az
agyában,
el is felejt sokat,
de olyan is van, hogy
a tudása
testévé, vérévé
válik...
akkor ő már nem
csupán az,
aki valamikor jött a
világra,
ha gyógyítóvá lett,
amikor álmából
felriad,
akkor is az orvos
ébred…
az ilyen tudást nem
lehet elfelejteni,
egyszerűen csak
abbahagyni,
többé rá nem
gondolni,
ahhoz a saját énjét
kellene megtagadni…
és az ember fokról
fokra,
szeretni azt a másikat
megtanulja,
amíg ez a tudás
csak a fejben lakik,
addig
könnyebben-nehezebben,
felejthető az
ismeret...
de ha nem csak a
testet járja át,
hanem a lelket is,
akkor megváltozik,
az ember azzá alakul,
aki szereti azt a
másikat,
akkor is az, amikor
éjjel
a legmélyebb álmából
felriad...
attól az érzéstől nem
lehet szabadulni,
befejezni,
kiöregedni,
nyugdíjba menni,
talán az embernek
az a kikerülhetetlen
sorsa,
amit, mint önmagát
viszi magában,
lehet, hogy a síron
is túlra.
2011. november 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése