Az élet megalkuvások sorozata ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az élet sorozata
a megalkuvásoknak,
hogy a ropogós
kenyérben,
a ragyogón pirosló
almában,
a bódító borban
egyre kevesebb az
élet,
azt egész jól
megszokja az ember,
a hamisítás ellen
még csak nem is
tiltakozik,
megelégszik azzal,
hogy külsőleg ugyan
hasonlít
megtévesztően,
pedig hiányzik belőle
a lényeg,
az életet adó élet,
olyan, de mégsem az,
olyan,
de valójában,
a lényegét tekintve
teljesen más...
és fel se tűnik
talán,
pedig az is
lehetséges,
hogy csak olyan az
élet is,
az igazira csak
hasonlít,
egyre kevesebb benne
a valódi,
és egyre több a
töltőanyag…
lehet, hogy lehetne
más,
lehetne élettel
telibb,
de hogy mi hiányzik
belőle,
azt nem is tudja az
ember,
csak kóstolgatja,
és azt érzi közben,
hogy íztelen,
élvezhetetlen,
mintha benne kevés
lenne az élet...
hogy hogyan lehetne,
lehetne-e másképp,
hol vétette el a
lépést,
azt eldönteni nehéz,
mindegy is,
visszamenni oda
lehetetlen…
de talán, ha a
szeretetét
szabadjára
engedné,
és a számító, józan
ész helyett
őt követné minden
áron,
viharral, és
akadályokkal szemben,
mellette kitartva
rendületlen,
akkor talán elvezetné
a valódihoz,
a valódi élethez,
amelyik nem csak
olyan,
hanem ízig-vérig az.
2011. november 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése