2018. január 6., szombat

A mérhetetlen szeretet ...



A mérhetetlen szeretet ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
magát igazán jól érezze,
ahhoz kell egy másik is,
vagy talán inkább sok másik,
aki visszajelez, aki tapsol,
aki dicsér a bemutatott műért,
aki biztat, aki megért…
ezek a pillanatok
az egészhez képest
elenyészőek,
így általában elégedetlen,
úgy érzi, közönség,
visszajelzés nélkül
nincsen értelme semminek,
mit ér úgy az előadás,
ha a publikum nem lelkes…
akinek minden vágya a fent,
az pokolnak érzi a lentet,
pedig a gyakoribb az a helyzet...
színház a világ,
ezért van, hogy közönség nélkül
nehéz élni az életet,a taps,
 a siker, az elismerés
önbizalmat ad,
ami csak ideig-óráig igaz,
ha a közönség hazamegy ,
ha eloltják a villanyt ,
a sötétben a kétely felébred…
a színész érzi a gyengeségét,
ha nem adta bele a lelkét…
amit csak egy újabb siker old,
de akkor is hazamegy a közönség,
a villanyt akkor is lekapcsolják…
visszajelzés nélkül jól,
talán csak az  érezheti magát,
aki tudja,
hogy tehetsége szerint
a legjobbat nyújtja,
amit tesz, nem megrendelésre,
nem megalkudva,
nem a közönség igényére,
de teszi azt
a legjobb belátása szerint,
nincsen benne csalás,
nincsen ámítás…
az ember talán
akkor lehet dolgaival
maradék nélkül elégedett,
ha tudja pontosan,
hogy lépteit
nem a vágy az elismerés után,
hanem a mérhetetlen szeretet irányítja.

2011. november 27.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése