Az élet valódi értelme a szeretet ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember a
paradicsomban
ráunt hamar a
semmittevésre,
ha most is ott élne,
ha mindenért csak a
kezét kellene nyújtania,
egy idő után az élete
nagyon egyhangúvá válna,
még a kígyóval való
kétes értékű találkozás is
különleges nagy
kaland volna…
(ez a veszélye az
unatkozásnak,
a semmittevésnek mai
napig megvan)
de az ember nem
elégedett azzal, hogy van,
óhajtja az üres
lapokat kitölteni,
maga köré egy
kalandokkal teli,
mozgalmas, sokszor
fáradságos világot teremtett,
az órának járnia kell
folyton, mert ha egyszer megáll,
megszűnik az értelme
az életnek,
az értelme, amit
csinált magának kitartó munkával,
az óra, amelyik
javíthatatlan, a szemétre kerül...
s mert az ember hamar
megszokja a dolgokat,
igyekszik
változatosan színesre festeni, ezért
sok színt tart a
palettáján,
de a színezés sokszor
válik robotmunkává,
talán, mert az egész
mégiscsak annyi,
mint vízből és
homokból embert gyúrni,
amíg nincsen benne a
lélek,
vagyis a szeretet,
(az már isteni csoda)
az életnek a valódi
értelme,
amelyik beköltözik
minden kalandba,
minden cselekedetbe,
ami teszi valódi
élővé, megunhatatlanná,
értelmessé az
ajándékba kapott életet.
2011. október 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése