Emlékedre
(Józsi
születésnapjára)
A fák ágai közt az
alkony árnya lebeg
Nézem a Nap halálát,
az elmúlást,
könnybe lábadó
szemmel
Fájó emléked itt
él a szívemben
Nélküled már semmivé
leszek
Szememet forró
könnyek lepik el
Örvénylik sajgó
lelkemben
Az idő elsuhan
fénysebességgel.
Emlékké, s
beteljesületlen álommá válik minden
Mélyen őrizlek
szívemben
Árvává lettem,
megcsalva hitemben
Felszakadnak a
sebek, magányos lelkemben
oly kegyetlen a kín,
mélyen hasít bennem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése