Reszket a lelkem
Az elmúlásod gyengévé
tett
Emlékeidből élek
tovább
Látlak mindig a
végtelenben
Hiányod fájdalma
lelkemben
Te voltál, -
csendesen elmúltál
Örökké benne élsz a
szívemben
Könnyeim folynak a
viaszkönnyekkel
Lehajtom bús fejem, s
tekintetem
A párás, ködbe
belevesznek
A reszkető, fájó érzések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése