2017. szeptember 13., szerda

A csend vágya



A csend vágya

Hogy mi is a csend? Sokféleség, némaság, hallgatás, békés nyugalom, meghittség. Ez a külső, de mindannyiunknak van egy belső csendje. Szeretem a csendet. Nekem mély nyugalom, elmélyülés, magamba zárkózás, magamra találás, ugyanakkor a végtelen kiterjedése.
Élvezem a csendet, de vannak pillanatok, amikor nagyon zavar.

Vannak emberek, akik nagyon félnek a csendtől.
Sötét csend ül a földre az éjszakákban. Hangtalanná válnak a léptek, csendesedik az élet, andalító béke száll a lelkekbe. Egyedül vagy, olykor talán magányos is. Imbolyognak a szavak, a hangok is mélyülnek. Belevesznek, messze sodródnak a csend végtelenébe.
A mosolyok is halványulnak.
A csend óráiban elárasztanak az emlékek – az időtlen térben – ahol nincs rend. Csakis a sodródó emlékképek. Hisz azok nélkül nem lehet élni.

Beszél a csend. Olykor félelmet kelt bennünk.

A természetnek is van csendje. Megfoghatatlan, hiszen ott a csend sohasem csend, mégis a legnagyobb nyugalom árad szét az emberben. A csendnek is vannak szavai vagy inkább csendjei. A csend a te dalod – nyugalmat árasztva benned – a szeretetedben.
*
Csendes vágy ...

Csendes vágy bennem,
Felszakadó fájdalmak emléke szívemben,
Lelkem bolyongása a múló pillanatokban,
Nélküled az egyedüliségben,
Az elsuhanó álmokban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése