Míg szikra van ...
Tudod arra gondoltam,
ha valakinek,
miközben forgatja,
recseg-ropog a nyaka,
az a rossz mellett
azt is jelenti,
hogy még forgatni
tudja,
ami bizony öröm,
a teljes
mozdulatlansághoz képest…
hogy a fa,
amelyik megbetegszik,
az él,
s míg él, esélye van
a gyógyulásra,
még ha van úgy is,
hogy csak a csoda
segít…
míg nem áll be
a mozdulatlan
közömbösség,
míg az élet nedvei
keringenek,
vele bármi
megtörténhet…
hogy a kínzó fájdalom
jele az életnek,
hogy amikor gyűlöl az
ember,
az azt mutatja,
hogy tud érezni,
hogy az érzés nem
halt ki,
aki gyűlölni tud,
annak még van esélye
arra,
hogy meggyógyul,
hogy egyszer
a mélységből a
magasra kerül,
kinek a szárnya
betegszik meg,
annak esélye van a
repülésre...
míg él az ember,
minden megtörténhet
vele,
akkor is, ha
fájdalmas,
ha könnyebb lenne
nélküle…
de ha már nincsen
érzés,
ha magára hagyta a
lélek,
ha már minden
mindegy,
ha már semmi se fáj,
ha gyűlölni se képes
az ember,
mert az érzés halt
meg benne,
akkor már esélye
sincs a szeretetre,
akkor hiába a
napsütés,
hiába a nyári zápor,
hiába a legjobb
gyógymód…
de míg az érzés
pislákol,
ha még szikra van,
addig remény is,
hogy belőle,
akár egy csoda
folytán,
még nagy tűz is
lehet.
2011. aug. 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése