2017. szeptember 21., csütörtök

Aki szeret, - félt ...



Aki szeret, - félt ... 

Tudod arra gondoltam,
hogy aki szeret, az félt,
aki félt, az szíve szerint
szeretné a másikat
kalitkában tartani,
óvni a széltől,
megvédeni minden rossztól,
az ártó gonosztól,
minél tovább szeretné a másikat
megőrizni magának,
nem gondolva arra,
hogy azzal kárára van...
az emberi szeretet már csak olyan,
mint az ember maga,
önző és kisajátító…
az isteni, az más,
az tudja pontosan,
az élet, a kalitkába zárt,
az nem élet,
szabadjára engedi a másikat,
talán mérhetetlenül fáj neki,
hogy nem mutathatja a jó,
a felé vezető irányt,
talán pont azért, mert szeret,
el nem veszi a szabadságát,
de a szeretetét érezteti
úton és útfélen,
fűbe, fába rejtve orvosságot,
ha esetleg útközben
a másik bajba kerülne…
elengedi, de úgy,
hogy közben,
mint egy láthatatlan pajzzsal
 óvja a szeretetével,
mindenhol, mindenben
megmutatja magát,
hittel és reménnyel,
hogy végül győz az isteni szeretet,
és sok-sok kaland után
az a másik
saját akaratából is
őt, csakis őt választja.

2011. aug. 10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése