A vers a költő gyermeke
Tudod arra gondoltam,
azt mondják,
verse a költőnek
olyan,
mint gyermek a
szülőnek …
és sok a hasonlóság
valóban,
a vers, mielőtt
megfogan,
csak egy kis apró
gondolat,
belőle rengeteg van,
de nem mind
termékenyül,
kevesebb sokkal,
mint amennyit végül
kihordanak,
mint amennyi jön a
világra …
az indítékok is
hasonlítanak,
van közöttük
szerelemgyerek,
van okos megfontolás
után megtervezett,
olyan is,
hogy világra a
gyermeket
a véletlen segíti…
míg csak az övé,
addig nyesegeti,
formálgatja,
de a jó szándék
ellenére is
az eredmény nem
mindig tökéletes,
a szülő legtöbbször,
mégis
a magáét a
legszebbnek,
legkülönlegesebbnek
látja,
hisz neki született,
megszerette,
sokáig formálta,
a lelkét is beleadta,
mire ember lett
belőle
sok örömöt,
és átélt vele sok
fájdalmat …
végül fájó szívvel
mondja,
hogy elkészült,
ő már többet érte nem
tehet,
már nincsen vele
tennivalója…
vagy tartja a
fiókban,
vagy fájó szívvel
útjára bocsátja,
remélve, hogy
életképes,
egyedül is
megállja a helyét a
világban…
az okos szülő tudja,
a bezárt élet nem
élet,
a szerető szülő,
ha szabadon engedi,
nem azt kérdi, ki fia
borja, aki elviszi,
a fontos, hogy
megbecsülje,
hogy munkája
eredményét,
szerelmetes gyermekét
szeresse.
2011. június 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése