A szeretet szabályai
Tudod arra gondoltam,
vannak a világon
dolgok,
amiknek talán
állandónak kéne lenniük,
a lécet, az ember jól
felfogott érdekében
nem szabadna soha
lejjebb tenni,
de mert az ember azt
hiszi,
teljesíteni nem
képes,
vagy, mert nem ismeri
a rá vonatkozó,
a megmásíthatatlan
szabályt,
divattá teszi azt,
ami alakíthatatlan
valójában…
maga a jóság is kor
és divatfüggő,
ahogy a homokórán
pereg le
az emberiség ideje,
a léc annál
alacsonyabbra lesz téve,
mintha a túlvilág
kapujában
számítana a kor,
az idő, a körülmény,
mintha
viszonyítanának,
ha az idejében
rossznak számított,
menjen a pokolba,
a másik, az ugyan
olyan,
a sok ördög közt
angyal volt,
de csak mert
nem ő volt a fő
gonosz,
rá a mennyország
várjon…
ma holnap jónak
számít,
aki valaha rossz lett
volna,
mint ahogy lehet
sötét délben,
de csak ahhoz képest,
amikor a nap
ragyogóan süt,
a jóság is
csak a rosszasághoz
képest az,
barát mind, aki nem
ellenség,
jó érzés így a tábor
közepén,
de mégse irigylésre
méltó az állapot,
mert az a sok éppen
hogy barát,
mint ahogy éppen hogy
sötét a világos…
sokszor ilyen a
szeretet is,
kis túlzással,
akit az ember nem
utál,
azt szereti már,
milyen jó is
szeretetben élni,
csak hát semmi
különleges
az emberrel nem
történik,
a sok megalkuvás
eltünteti a csodát,
mintha csodája nem is
lenne,
nem is vágyott
állapot,
pedig talán a jóság,
a szeretet szabályai kötöttek,
mozdíthatatlanok,
a lécet lejjebb téve
már csak olyan,
mint a sötét,
ami azért világos.
2011. aug. 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése