Színház az egész világ ...
Tudod arra gondoltam,
színház az egész
világ,
vagy a valódit
utánozza inkább
a megálmodott,
az író nem meríthet
máshonnan,
az életből veszi a
darabot,
kínálat van,
mint erdőben a fa,
rengeteg,
a
leghihetetlenebbtől,
a leghétköznapibb
történetig...
a színház utánozza az
életet,
persze azért sokszor
játszik,
mintha csak szereplő
lenne
az életében az ember,
de hát ő az is,
része az
egésznek…
a darab, mint a
színpadon, áll
a történések
sokaságából,
anélkül
élvezhetetlen,
vannak nagy szerepek,
kiugró,
sokáig felejthetetlen
alakítások,
de azért a
legfontosabb
mégiscsak a mű…
semmitmondók is
akadnak közülük,
rosszul felépített
drámák,
van, ami csupa
boldogság, más,
tragédia elejétől
fogva,
de ha a végére nem
derül fény arra,
miért is készült a
darab,
mire a sok szenvedés,
akkor az egésznek nem
sok értelme van…
de ha a darab olyan,
ahol a főszereplő,
kezdve a felelőtlen
ifjútól,
a sok mindent megélt,
hosszú, kacskaringós
utat megtett
hajlott hátú
öregemberig,
ahol a történések az eszközök,
lényeg, az embernek
az általuk megtett
út,
önmagában,
hogy a semmiből hova
jutott,
hogy van-e katarzis
végül,
amikor visszatekintve
azt látja,
volt értelme minden
fájdalomnak,
mert velük jutott el,
a hosszú, a nehéz út
során,
a sokszor keserű,
az egész ellen
tiltakozó ember,
a végső,
a mindent feloldó
szeretetig,
amiért a darabot
érdemes volt végigélni.
2011. május 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése