2017. július 23., vasárnap

A fények téged hoznak el ...



A fények Téged hoznak el…

Ültél már esti csendben vízparton? Mikor a lemenő Nap és a felbukkanó hold fényét visszaveri a víztükör? A part menti fákat öleli csendesen, zöld – arany lombokon át csillogva játszik a fény, lengedeznek az ágak táncolva. Selymes érzéseket varázsol szívedbe, titkokat rejt, titkokat sugdos. Zsibonganak a madarak, beszélgetnek egymással. Ég és Föld között varázslatok lebegnek, ragyognak a fények. Fűszeres illatár lengedez a légben, keveredve a víz illatával. Színvarázslatot terít a virágáradat, méhek és darazsak gyűjtik döngicsélve az édes, mámoros nektárt. Szivárványszínű pillangók, ezüstösen ragyogó szitakötők járják könnyed táncukat a víz felett. Fürtös fellegek úsznak az égbolton, színesre festve a látóhatárt. Szemed beissza a ragyogó csodát, lelked lebeg a végtelenben, ölelve az emlékek, emlékeid folyamát. Vonz a múlt, szíved keresi a régi emlékeket, míg lelked mélyét kutatod. Szárnyalva fel-felröppensz a sorsod horizontjára. Lágyan ölelő dallamokban üzennek az érzések, finom fények ölelik a partot. Állj ki ebbe a fénybe, hogy átjárja testedet, lelkedet a remény, fájó sorsod felett! A part menti kavicsok között ezüstösen hullámzik a víz, csillagok hunyorognak a mélybársony égbolton. Szárnyaló lelked fénysugarakat ont, sóhajtva szállunk ezekben a varázslatokban. Dallamokat susog az enyhe szél, lágy akkordok az éjszakában, ebben a szépségben, belebújva az érzésekbe. Milyen egyszerű és elérhető a boldogság. Tökéletes hangulat a merengéshez, életed, sorsod vonalán. Ezüstcsengők csilingelnek, vagy szürke, monoton zene kíséri utadat.
A fények felé dalolva ragyogj! Szeretetsugarak szálljanak szívedből.
*
Nappal a fénysugár magában hordoz
Az esti fények Téged hoznak el a gondolataimban, az álmaimban.
Tárd tágra ragyogó két szemed
Lelkedből szárnyaljanak a dallamok
A távolból érzéseink a szeretetben így ölelkezzenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése