Régen várt eső
Tudod arra gondoltam,
van úgy, hogy egy
városban
a levegő hosszú ideig
mozdulatlan,
felgyülemlik a
sok-sok,
az oda nem illő
szennyeződés,
az égen ott vannak a
sötét felhők,
de az oly régen várt
eső
meg nem érkezik,
minden áporodott és
poros,
az utcára kimenni se
jó,
ablakot nyitni se
érdemes,
szinte ellustul a
világ, az ember
és a körülötte lévő
természet
nagyon várná a
változást,
amikor a nagy
csöndben
hatalmas szélvihar
kerekedik,
száll a por, szinte
rémisztő,
már-már ítélet az idő,
amikor végre
zokogni kezdenek a
felhők,
és a számtalan sok
könny
megváltoztatja a
képet,
kivirul,
ami csak kókadozott
addig,
a szél elcsendesedik,
az eső is eláll,
a fű kizöldül,
a kitakarított levegő
vidámmá teszi a
természetet…
és talán viharként
érkezik a szeretet,
az emberben
kitisztítja
az elkoszolódott
levegőt
kimossa a könny,
ami kicsordul miatta,
eltávolítja
a sok lerakódott
szennyeződést,
megszabadítja az
embert
a benne lévő
irigységtől, a
rosszakarattól,
mindentől,
ami nem a szeretetnek
a gyermeke…
a vihar lecsöndesül,
már csak egy kedves
simogató szellő,
ami mozgatja a
levegőt,
az ember, aki hosszú
idő után
végre könnyű
lélegzethez jut,
kicserélődik,
megújul.
2011. május 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése