Mint egy szoba ...
Tudod arra gondoltam,
kezdetben az ember
olyan,
mint egy szoba,
minek tárva nyitva az
ajtaja,
de ez a betekintési
lehetőség
nem marad mindig
tárva,
csukódik az idővel
szépen lassan,
míg egyszer,
ha nem is örökre
talán,
de bezáródik,
kívülről nem tudni,
hogy odabenn mi van,
mit lehet ott
találni,
s ha senki se
kíváncsi,
érdemben nem történik
semmi,
csak az ajtó
becsukódik…
ha valaki behatolni
terrorral
próbálkozik,
nem jár sikerrel,
vissza csak azt
kapja,
amit előtte betáplált
erőszakkal…
de a szeretet szavára
a szoba önmagát adja,
hangjára előjön
belőle
sok-sok szeretet,
a kívül álló csak
elcsodálkozik,
mennyi minden fér az
emberbe,
az ajtó tán be se
tudna csukódni,
mert a szeretet
áramlik belőle
különlesnél
különlegesebb formában,
olyan csoda az, hogy
talán
még az öntelt erőszak
is
kalapot emel előtte.
2011. május 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése