Minden változó
Tudod arra gondoltam,
az élet a születéstől
a halálig
a színek változatos
skálája,
az idővel ők is
változnak,
a csecsemő színe a
hófehér,
amit új színek
váltanak fel,
átmegy a rózsaszínbe,
vagy az életvidám
égszínkékbe,
az útján az embert
színek kavalkádja
kíséri,
legtöbb szín az
ifjúságé,
övék a vörös,
a szenvedély,
a szenvedély,
a szerelem színe,
övék a Nap színe,
az életörömöt sugárzó
sárga,
a remény zöld színe
is övék,
és ki tudja még
mennyi színe van a
fiatalságnak,
de ahogy múlik az idő,
vele az ifjúság,
úgy tompulnak a
színek,
úgy szürkül
az életöröm napfényes
színe,
tűnik el a remény
zöldje,
a hosszú úton elfárad
az ember,
s vele fáradnak az
ifjúság
hajdan volt
csodálatos színe,
a remény színét
felváltja a
reménytelenségé,
az öröm színét, az
örömtelenségé,
amikor nincs már
miben bízni,
nincs mit remélni,
eljut az ember
az egyhangú szürkéig,
a reménytelenség
szigetére,
utána már csak az
elmúlás,
a gyász fekete színe
marad,
de talán még
menthetők,
az ifjúság színei
újra élhetők,
ha ott van a
szeretet,
a szürke égbolton
megjelenhet
a gyönyörű
szivárvány,
benne a remény,
az életöröm üdítő
színeivel.
2009. május 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése