Különös lehetne ...

Különös lehetne ...

Tudod arra gondoltam,
különös lehetne a világ,
ha a lélek venné át az irányítást
az anyag,
vagyis a testünk fölött,
ha ő diktálna,
magasra emelné a gondolatot,
akkor szabad lenne
minden rabtartó korláttól,
szabad lenne a hazugságtól,
minden hamis alázatosságtól,
az általa diktált gondolat
öltené magára a szóruhát,
amitől különös ragyogást kapna,
először a test tiltakozna,
nagy úr a megszokás,
ha az útja pokolba vezet is
ragaszkodik hozzá az ember,
de akkor a lélek, nem durván,
de határozott eréllyel szólna rá,
ne tovább, uralmon voltál soká,
engedtem, tettél, amit akartál,
hálából kalodába zártál,
csak nélkülem döntöttél,
de most vészhelyzet van,
ez már nem játék,
most én mondom, hogyan tovább,
ha így lenne,
attól kezdve az ember csak azt,
és annyit mondana, amit,
amennyit ő diktál,
azt cselekedné, amire a lélek kéri,
talán csendesebb,
szűkszavúbb lenne a világ,
amikor szólna, egészen másképp,
teljesen másról beszélne,
talán nagy lenne a tiltakozás,
lázadna a rosszhoz szokás,
de egy nagy ölelésnél rádöbbenne,
hogy sokkal jobb,
sokkal szebb együtt a lélekkel,
idővel a rosszindulat megszűnne,
az irigység is feledésbe kerülne,
a nem, nem, az igen, igen lenne,
ha rábíznák a döntést a lélekre
ő ismerné azt, hogy elég,
csakis a szeretet korlátozna,
miközben szabadon áramolna.

2009. május 22.