2017. július 7., péntek

Hogy eltévedjünk ...



Hogy eltévedjünk ...

Tudod arra gondoltam,
hogy eltévedjen valaki,
azt az első lépést a rossz irányba
meg kell tenni,
kell, hogy rossz felé induljon,
aki rossz helyre érkezik...
és talán az az első,
az a kiindulópont az,
amikor először, még ártatlanul,
a szeretet utáni
leküzdhetetlen vágyból,
nem a szeretetből,
hanem a szeretetért cselekszik,
mikor azt gondolja,
mikor a gondolkodásban eljut
addig a ferde téveszméig,
hogy a szeretet olyan cikk,
amit meg lehet vásárolni,
amikor érte az első
apró kis hazugságot megteszi,
hogy tetsszen,
hogy megfeleljen,
hogy szeressék…
végül a megfelelni vágyás,
ez a rossz üzlet,
(adok, és kapok)
sokszor elfajul annyira,
hogy az irányítja az életet,
és minél inkább akarja,
a szeretettől annál messzebbre kerül,
a vágyottól, és a benne lévőtől,
végül semmit sem tesz általa,
de dolgozik érte sokat…
a rossz indulás,
és a sok-sok csalódás után
az életből nem marad más,
mint az örökös üzlet…
az ember talán
addigra azt is tudja,
amit kap fizetségként
az érte való fáradozásáért,
az nem a boldogító szeretet,
az csak az igazinak a torzképe,
csak azt nem tudja,
el hol rontotta,
de mert ezt a munkát
annyira megszokta,
dolgozik érte tovább
a csalódásért,
a semmiért.

2011. május 13.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése