2017. július 3., hétfő

Csillagok - a Végtelen ékkövei



Csillagok – a Végtelen ékkövei

Ősi hangfestő szó: csillan, - csillog, - ragyog.
Nukleáris energiájuk által saját fénnyel rendelkező villódzó, sziporkázó fénypontok.
Méretük – kicsitől a szuperóriásokig terjed.
Legközelebbi csillag a Nap.
Azt olvastam, hogy nem is a csillagokat látjuk, hanem azt a fényt, amelyet a csillagok bocsátanak ki magukból. Nagyon-nagyon messze vannak tőlünk – milliónyi fényévre. A legközelebbi csillag is kétmillió évet utazik, mire a szemünkig ér láthatóan. A fény sebessége pedig – a tanulmányainkból is tudjuk: 300.000 km/másodperc.

... Nagyon hosszú ideig csillagász szerettem volna lenni ...
Vonzott a horizont, érdekeltek és érdekelnek a mai napig is a csillagok...
Szeretek merengeni rajtuk, - figyelni életüket, világukat … Meséket képzelni köréjük és szállni velük .. Szeretném megfejteni a titkaikat, de vajon a csillagok megfejthetők -e?

Tudtad, hogy amikor felnézel a ragyogó esti égboltra, és feljön egy csillag – akkor a világűrben egy új csoda születik?
Tudtad, hogy ikercsillag is létezik a végtelenben?
Szédítő a gondolat, hogy milyen óriási az űr és milyen apró kis porszemek vagyunk a csillagokhoz képest.

Azért is szeretem ilyen nagyon őket, mert a Te szemedet látom bennük. Ragyognak, pompáznak és ha belenézek, fényükből minden kiolvasható. Mert a ragyogó fénnyel teli szemek – akár bánatosak, szomorúak,  akár örömmel, mosollyal teliek, mint két igazi ékkő és igazi csillagok.
Azt mondod: a szemek birtokoltak. Igen, de nekem csillagom is van.
Az a szerencse, hogy innen a Földről, a Nap, a Hold és minden csillag mindannyiunké – és választhatunk magunknak csillagot,
s utána már
elválaszthat egy óceán akár
bármilyen távolságból
csak felnézek az égre
mely eggyé varázsol, egy pillantásban
Veled

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése