Az ember egy könyv

Az ember egy könyv

Tudod arra gondoltam,

hogy olyan az ember,

mint egy könyv, ami nagyon értékes,

aminek a borítója, és a lapjai a teste,

a mondanivalója, a lényege,

amiért a könyv megszületett,

maga a megfejtésre váró titok,

a lélek,

a könyvet végig kell olvasni,
anélkül nem lehet megérteni,

hogy az ember eljusson

a belé rejtett tudáshoz,

csak úgy átlapozni sem érdemes,

fel kell dolgozni ami van benne,

laponként lehet továbbjutni,

mind közelebb az isteni tudáshoz,

a lényeg ott van a könyvben,

de fontos rész a hordozója,

rá legalább annyira szükség van,

mert ha idő előtt megy tönkre,

ha a lapjai kitépődnek,

olvashatatlanná, értelmetlenné lesznek,

hiába a hatalmas tudás,

ha olvasatlanul lesz a tűz martalékává,

az út a lélek harmóniájához
a testen keresztül vezet,

vigyázni kell rá, őrizni szeretettel,

ha a borítónak baja is lesz,
még nem nagy baj,

de meg kell óvni a lapokat,

hogy az utolsó oldalig
el lehessen jutni,

ha nem óvja a könyvet az ember,

ha még árt is neki,

ha mindenféle pusztító méreggel kezeli,

ha szétesnek,

végül darabokra hullnak a sejtjei,

akkor többé nem tud tájékozódni,

akkor joggal mondják rá,

hogy öreg, és haszontalan,

talán még tartják,

mint valami ódon régiséget,

amit használni semmire se lehet,

az a pár szó, ami belőle kiolvasható,

önmagában értelmetlen,

ész nélkül, rongyos,

olvashatatlan papírba csomagolva

a lélek,

vagyis az Isten sem segíthet rajta.

2009. május 24.