Annyi minden szerethető
Tudod, arra
gondoltam,
annyi minden
szerethető a világban,
szinte kínálják
magukat
a hegyek, a völgyek,
a vizek,
és a levegő,
mindenben van
önmagáért,
és a benne rejlő,
ember ébresztette
lehetőség miatt szerethető,
hogy nem csak
gyönyörködik benne,
de használja őket,
hogy megmássza,
és átrepüli, átevezi,
és korcsolyázik rajta,
ezek mind megszépítik
az életet,
lehet szeretni a
virágot,
a sportot, a
művészetet,
a zenét, aki szeretni
akar, és figyel,
kedve szerint
sok-sok lehetőség
közül válogathat,
de nem is muszáj
egyenként,
lehet szeretni az
egész világot,
csak hogy ez a sok
szerethető,
mind rajta kívüli,
egyik se ő,
egyik se segít
önmagát szeretni,
szerethet akár
tömegeket,
vagy csak egy másik
embert,
ha nincs olyan
szempár,
amelyikből
kiolvasható,
őt lehet,
őt is érdemes nagyon
szeretni,
jobban, mint a
legszebb mezőt,
a legmagasabb
hegycsúcs is
mit sem érne nélküle
az élet is csak
vegetálás lenne,
a sok szeretet mind
egy-egy faág,
aminek, ha törzse
nincsen,
ha nincs gyökere,
idővel elszárad,
soha sem lesz egy
életnek a koronája,
ahhoz, hogy a
szeretet teljessé legyen,
ahhoz nem elég
másokat szeretni,
ahhoz szeretni kell
az embernek önmagát is,
és önmagát önmagával
megszerettetni
nem képes se a friss
vizű patak,
se a megmászni
élvezetes hegygerinc,
se a szeretett
bélyeggyűjtemény,
ahhoz kell egy másik
szempár,
amelyikből
kiolvasható is,
melyiknek hihető is,
hogy lehet őt jobban
szeretni
minden csodánál
mert annak az egynek
ő a világ
legkülönlegesebb csodája.
2009. 05. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése