A távolság

A távolság 

 https://www.youtube.com/watch?v=BUvI9zK50Ok

Tudod, arra gondoltam,

hogyan lehetséges, hogy két ember,

aki látni is kevésszer látta egymást,

akik teljesen más irányból érkeztek,

máshol, másmilyen volt a gyökerük,

mégis, mint akik magukat
a Földből kiszakították,

hogy távolról indulva megtalálják egymást,

hogy azután mégis elválassza őket hét határ,

hogyan lehetséges,

hogy nem koptatja a távolság,

hanem még erősíti is az összetartozást,

hogy az idő múlásával sem múlik

a szónak eggyé kovácsoló ereje,

hogy nem fárad ki, nem adja fel,

pedig a távolság akkora,

és egyszer minden megbeszélhető elfogy,

ahogy a távolsággal az már lenni szokott,

hogyan lehet, hogy az érzés,

minden nap új,
friss levegőhöz jutva tovább él,

talán, mert ez a valóság,

csak ez a valóságos összetartozás,

amit az ember sokszor téveszt a mulandóval,

ez nem a szépség,

és a jóság erősítette kapocs,

mert utánpótlás nem lévén

egyszer minden vége tér,

talán csak a valóság örök,

a valóság, mikor az ember önkéntelen

odahúzódik egy idegenhez,

a másiktól akaratlanul is távolodik,

nem, mert az egyik szimpatikus,

a másik meg nem az,

mert talán észre sem veszi,

se a közeledést,

se a távolodást,

hanem, mert a valóság nem a fény,

hanem az elektromosság,

nem a szó, hanem a gondolat,

nem csinálja az ember a valóságot,

hanem az ott van mindenben,

a szélben, a vízben, a levegőben,

a gyertya leég, a tűz megmarad,

a történések felejthetők,

csak az nem, mikor önkéntelenül

közeledik az ember másikhoz,

Közeledni nem felejt el,

az önkéntelent nem,

csak az akaratlagost lehet befolyásolni,

a mulandót,

a valóságos az van,

nem alakíthat rajta se a távolság,
se az ember,

se pedig a múló idő.

2009. május 23.