A szeretet ösvényére ...

A szeretet ösvényére ...

 https://www.youtube.com/watch?v=725bGuYcXAg

Tudod arra gondoltam,

talán az életnek is törvénye van,

hogy csak egy a törvényes útja,

és az a szereteté,

a szeretetből szakadt ki az ember,

hogy szeretetből megszülethessen,

örökségként hozta magával
a szeretetet,

a számára egyetlen éltető kincset,

hogy vele járja

a szeretet napsütötte országútját,

s ha a földi napjai elfogynak,

ahogyan a folyó visszatér a nagy egészbe,

a szeretet óceánjába ő is visszatérjen,

talán ez a törvény,

az élet egyetlen törvénye,

a bizalomé, a hité, az örök lété,

de üres lélekkel,
víz nélküli mederrel

visszatérni nem lehet,

a régi törvény elfelejtődött,

és az ember új törvényt hozott,

ebben az új törvényben

van helye minden tárgynak,

de nincs helye benne

a hitnek,

a szeretetben való bizalomnak,

letért az ember a neki kijelölt útról,

talán észre se vette,

hol, és mikor tévedt el ennyire,

csak azt érzi,

hogy nagyon messze van a céltól,

s mert a hiánya megszülte  az aggodalmat,
jobban bízik azóta

a kicsinyes,
a tiltásra épülő paragrafusokban,

mint az örök szeretetben,

mint általában a tékozló fiúk,

ő is kipróbált minden szenvedést,

de még szorítja a pénzes tarisznyát,

még nem vette észre,

értéktelen szemetet ölel,

az apai házba még nem tért meg,

azt is elfelejtette,

hogy van valahol egy apai ház,

nehéz lenne odatalálnia,

mert már elfelejtette az apja is,

őt is átjárta a megtanult bizalmatlanság,

talán, ha egyszer

a szeretet ösvényére téved az ember,

akkor minden mást elenged,

mert semminek nem marad hely mellette,

ha egyszer visszatér a régen elveszített,

és a szeretetben újra megtalált

feltétlen bizalma.

2009, május 14.