A gyógyító szeretet

A gyógyító szeretet 

Tudod arra gondoltam,

azt mondják,

hinni kell az emberben,

szeretni kell az embert,

de csak az csalódik, aki hisz,
és az emberben lehet legjobban csalódni,

szeretni se könnyű a az önző, gyarló,

a sokszor nagyon gonosz ember

emberhívőket is kiábrándít,

a férges gyümölcsű fát

nem lehet szeretni,

nem érdemes abban hinni, bízni,

majd csak megjavul egyszer,

megjavul,

és hibátlan gyümölcsöt terem,

hinni benne,

szeretni őt nem igazán lehet,
ahogy meggyógyítani se lehet
minden fát egynek,

csak megérteni,

hogyan jutott idáig,

mitől lett ennyire élvezhetetlen,

ennyire haszontalan azért lett,

mert nem óvták gondos,

szerető kezekkel,

a hiánytól gyengült le,

az ellenálló képességét veszítette el,

nem rossz,

csak épp haldoklik,

nem gyűlöletre, gyógyításra szorul,

gyümölcséről ismerni meg a fát,
de a beteg fáé

szinte felismerhetetlen,
gyümölcséről ismerni meg az embert,

aki annyi csalódást okozott

abban nem könnyű hinni,

akit, ha szeretni nem is,

megérteni azért lehet,

nem lehet mindenkit szeretni,

de talán könnyebb elviselni

azzal a tudattal,

nem örömében lett rossz szegény,

nem hozzá tartozik a rosszaság

nem része,

csak hozzánőtt az idők során,

mint csigához a csigaház,

ha értené,

ha megértené ember az embert,

hogy a rosszaságnak

szeretetlenség az okozója,

akkor soha se csalódna,

talán hinni lehet abban,

mint ahogy a víz,

az egészséges tiszta,

egyszer talán eljut mindenhova,

akkor majd mindenki jó lesz,

de addig türelmesen várni kell

azokra,

akik a sorban hátrébb állnak,

hogy ők is hozzájussanak

a megváltó gyógyszerhez,

a gyógyító szeretethez.

2009. május 23