Törvény e a szeretet
Tudod arra gondoltam,
az ember olyan,
mint az az öntörvényű
gyalogos,
akinek a
közlekedésről
elképzelése van
sajátos,
a táblákat, a
lámpákat
figyelembe nem veszi,
s ha egyszer egy autó
elüti,
hibáztat Istent és
embert is,
hibázhat mindenki,
csak ő maga nem
hibázhat…
talán az élethez,
az élet élhetőségéhez
is van
szabály, ha nem is
embertől,
istentől való,
de az ember
bizalmatlanságában
új törvényeket
gyártott magának,
s a valódi életet
felcserélte
az élet fenntartásának
legyőzhetetlen
kényszerével,
mintha csak azért
lenne a motor,
hogy töltsenek belé
üzemanyagot,
a nagy élni
akarásában
az ember élni
elfelejt,
elfelejt az
ajándéknak örülni,
pedig talán azért
kapta
ezt az égi óceánon
lévő
gyönyörűséges
szigetet,
hogy érezze jól magát
rajta,
hogy legyen ez
csodálatos helye
a boldogságnak,
hozzá minden adott
volt,
de ő inkább új
törvényt hozott,
amiből a valódi
életet kizárta,
ettől lett a sorsa
rabszolgasorshoz
hasonló,
dolgozik látástól
vakulásig,
csak hogy éljen jól,
hogy működjön a
motor,
(de vajon a
mozgatóerő mire való?)
közben
szidja, mint egy
hajcsárt,
szegény ártatlan
életet...
pedig ő nem vár el
semmit,
semmi lehetetlent,
az ő törvénye a
szeretet
az életet nem csak
élhetővé,
de gyönyörűvé tenné,
ha az ember engedné.
2011. április 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése