Árnyak és fények
Álmaink ablakán
angyalok figyelnek, óvnak, szárnyalnak az éjen át.
Utunk tüskékkel
szórt, szívünket is sokszor felsértette. Dudorászó szél sodor tova.
Semmink nincs, csak
az emlékeink. Semmivé válunk életünk végállomása felé.
Csábítanak a
csillagok. Varázslatos horizont terül ránk, viaskodunk magunkkal is.
Árnyak fonnak körbe –
majd csillagszívünket kivilágítja a szeretet.
Szempilláink
álomittasan nyílnak.
Kinézve az ablakon,
azúrkék eget szül a reggel. Az ébredő napsugár áldást hullat ránk.
Festői színek a
horizonton. Rigók dala köszönt, madárröptű ébredések.
A bokrokon, a fákon
harmatcseppek. A virágok bódultan hajladoznak a friss szellőben. Pillangók vitorláznak
gyöngyház szárnyaikon. Bársonyosan simogat az áldott napsugár.
Kávéillat leng a
légben. Természet és valóság: indul ritmusosan az élet.
Újjászületik ma is a
világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése