2017. május 20., szombat

Mindig bizonyítani akarunk



Mindig bizonyítani akarunk

Tudod, arra gondoltam,
az ember a másik embernek
mindig bizonyítani akar,
hol a foltnélküli becsületét,
hol a mély gyászát,
hol az önzetlen jóságát,
pedig akinek bizonyítaná,
meg úgyse érthetné,
mert mind saját magán keresztül lát,
a szeme előtt mindig önmaga lebeg,
és az egy olyan szűrő,
azon keresztül nézve minden bánat,
mint az ő bánata, minden becsület,
mint az ő becsülete,
minden jóság,
mint a sajátja,
olyan a másik a számára,
vagy inkább még kevesebb,
de soha sem több,
mint amilyen ő maga,
felesleges a sok bizonyíték,
hazugnak a szemében
minden bizonyíték ellenére,
csak hazug marad a világ,
a jó szándékú azt gondolja,
mindenki jót akar,
még akkor is,
ha szemével egészen mást lát,
az ember folyton bizonyítani akar,
de nincs, aki őt megláthatná,
ha a lelkét közszemlére teszi,
ami talán,
mint egy hófehér lepel,
akkor se hisz neki más,
mint aki azt gondolja,
a lelkek mind hófehérek,
meg akarja mutatni önmagát,
legalábbis az önmaga jobbik felét,
de nem lehet,
a szép is csak ahhoz képest szép,
szemre a kagylók hasonlók,
van közöttük csillogóbb,
és kevésbé szép,
de hogy melyik a különb,
melyik az értékesebb,
azt magát mutogatva
egyik se tudja bizonyítani,
valószínű, tudni se tudja,
eldönteni
csak a gyöngyhalász képes.

2009.május 02.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése