A hiány pótolhatatlan
Tudod arra gondoltam,
van úgy,
hogy az ember
valakit,
valamit nagyon
megszeret,
már-már
nélkülözhetetlennek gondolja,
de időközben
cserélődnek az emberek,
cserélődnek a
tárgyak,
az egyiket
elsiratják,
s jönnek utánuk újabbak,
a hiány előbb, vagy
utóbb
pótlódik,
de ha valaki
el a szeme világát
veszíti,
az semmivel sem
helyettesíthető,
úgy is lehet élni,
de a látása nélkül az
ember
az egésznél lesz
kevesebb,
ha nem is gondol
mindig rá,
de egy váratlanul ott
termett fal,
egy koppanás
gyakran
figyelmezteti,
hogy pótolhatatlan a
hiány,
azon az idő se segít…
és talán így van az,
ha ketten
összetartoznak
valóban,
az a hiány, a másik
hiánya
nem pótolható
semmivel,
az ember
az egésznél lesz
kevesebb,
s ha a falnak nem is
megy,
de mindig, mindenhol
érzi,
hogy nem olyan
valami,
amilyen lenne,
ha az egész, egész
lehetne.
2011. április 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése