Örömöket rejt ...

Örömöket rejt ...

 Tudod arra gondoltam,

azt, hogy az ember boldog,

vagy éppen boldogtalan,

talán a vágyai döntik el,

a vágyak,

amik a beteljesülés örömeit rejthetik,

és az elérhetetlenség keserű csalódásait,

az ember és a vágya,

ketten együtt lehet olyan,

mint egy napsütötte mező,

ahol  pillangók lejtik táncukat,

ő pedig lepkehálóval,

jókedvvel szalad utánuk,

nagy öröm, ha sikerül

a háló alá terelni egyet,

de ha mégsem,

majd sikerül legközelebb,

a lepke elérhető közelségben van,

de vannak vágyak,

amik elérhetetlenek biztosan,

az embertől oly távoliak,

mintha a hattyú,
az égnek akarna lenni

magasan szárnyaló madara,

és ettől a beteljesületlen vágytól

megutálna mindent, ami vizes,

de irigységében meggyűlölne

minden magasan szárnyalót,

vagy, ha az embernek

minden vágya az lenne,

szárnyak nélkül, repülhessen,

vagy a némának,

hogy az operában énekeljen,

a vágyak előre viszik az embert,

az életet színes kavalkáddá tehetik,

az örömnek friss vizű lehetőségei,

de ha a lehetetlent kívánja,

ha megkeseríti, ami nincs,

mire esélye sincs,

akkor az a vágy bénít, és pusztít,

keseríti a pillanat elérhető örömeit,

lehetne akár boldog is,

mint egy elégett hattyú,

de boldogtalan,

mint a szárnyveszített madár.

2009. okt. 30.