Lélekben velem voltál
Tudod arra gondoltam,
az ember sokszor
mondja másnak,
„velem voltál
lélekben”
de talán csak olyan
az,
mint amikor valaki
esőt
csak rajzolva látott,
a cseppeket nem
érezte át,
mint aki nem is
tudja,
milyen az valójában,
vajon, ha van lélek,
akkor vannak ilyen
találkozások,
és ha vannak, hogyan
zajlanak?
az biztos, hogy nem a
gondolatban,
talán az ember
egyszál maga van,
amikor hirtelen azt
érzi,
van ott mellette
valaki,
nem az agyával, nem a
szemével,
az érzésével, az ész
félreérti,
az ilyet ő nem is
érti,
jegyzeteiben elő még
nem fordult,
ha van is ilyen,
biztosan nagyon ritka,
de megtapasztalva,
többször is
körülnézve,
talán ő is megérti,
a találkozás az ő
szintjén kívül van,
az ember szemmel
láthatóan,
a hegynek a csúcsán
áll magányosan,
pedig nincs egyedül,
a lelkében ott van a
másik,
lélekben a lélek,
ki akadályt nem
ismer,
az egész csak pár
pillanat, talán,
mint metsző hidegben
egy langyos fuvallat,
mintha rövid időre
földre szállt volna a
menny,
utána az is, hogy ott
volt,
teljesen bizonytalan,
az agy rögtön
megmagyarázza,
a pajkos képzelet
játéka csupán
a lelkek találkozása,
meglehet az is,
de lehet másképp is.
2010. november. 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése