Igazságtalan kritika
Tudod arra gondoltam,
van úgy, hogy
örömmel,
nyitott szívvel tesz
valamit,
és valahonnan, ki
tudja miért,
az embert
igazságtalan kritika éri,
olyankor megbántódik,
akár talán teljes
joggal is,
hamar feladja, tovább
nem csinálja,
de legyen jóindulatú,
vagy jogtalan a
kritika,
mindenképpen jó
választóvonal,
segít az embernek
dönteni,
a miértre a választ
megadni,
amit tesz, valódi
örömére,
mint egy belső
kényszerből,
vagy csupán az
elismerésért teszi,
nem nagy kár az
egyikért,
ha csak a sikerért,
akár abba hagyni is
érdemes,
egyszer úgy is
elpusztul minden,
amiben a lélek
nincsen,
amikor a belső
kényszer diktál,
amikor a lélek adja
az utasítást,
amikor tenni öröm,
szívbéli,
legyen az a
cselekedett bármi,
ha fáj is az
indokolatlan bírálat,
az, ha elismerés soha
nincsen,
akkor is, ha
lehajtott fővel is,
de megy tovább a maga
útján,
még ha egyedül marad
is,
az sem változtat a
lényegen,
mert amit diktál a
lélek,
az feladata az
embernek.
2009. nov. 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése