Álmatlanul sodródom
Lehulltak az éji
csillagok
Fakó halvány vonal a
hold
Magányosan, álmatlanul
sodródom
Jajong az éjben a
csípős szél
A mennyboltra halkan
kúszik,
A sápadó hajnal festi
színeit.
Köztünk terülő
távolság
Fájdalmas, sajgó életemben
Zokog, fáradt szegény
szívem
A messzi homályból
ragyog
Féltőn simító, fénylő
szemed
Az érzések érintik,
ölelik lelkemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése