Az eső

Az eső 

 https://www.youtube.com/watch?v=w8c2k0B-5GA

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember szeretne látszani,

mások szemében a fényben állni,

és mert tudatlanul azt gondolja,

a maga valójában láthatatlan,

mindenféle erős színt vesz magára,

amivel önmagát végkép eltakarja,

mintha szükség sem lenne arra,

a sarokba,

mint felesleges holmit behajítja,

mintha az eső a sok sarat látva,

saját létét értelmetlennek gondolná,

a folytonos meg nem értésbe belefáradna,

mielőtt a természet virágba borulna,

és valami mással,

valami látványossal próbálkozna,

de szerencsére az eső türelmesebb,

mint az önmagával elégedetlen ember,

akinek kivárni a virágzást nincs türelme,

ezért eső helyett,

inkább valami más szeretne lenni,

gyorsabb sikerre vágyik,

és mert másnak lenni képtelen,

legalább másnak akar látszani,

pedig az erőlködés hiába,

az eső nem képes nappá lenni,

az önbizalma így sem növekszik,

és belőle csak fals,

oda nem illő dolgokat lehet látni,

talán szerencsével akkor járna,

ha merne, ha tudna,

ha önmagának megmaradna,

ha a virágzást türelemmel kivárná,

a virágzást, vagyis a szeretetet,

valódi önbizalmat egyedül csak ő ad,

ha jön valaki,

aki az esőt minden egyes cseppjéért szereti,

olyannak szereti, amilyennek teremtődött,

akkortól büszkén hordja az esősségét,

mert tudja,

valaki számára a világot virágba borította.

 2009. november. 23.