Az anyaméhben...
Tudod arra gondoltam,
hogy szűkös
helyzetében a magzat
még jobban
szorongana, ha gondolna arra,
mivégre érkezik a
világra,
működik-e
szerencsecsillaga,
hogy háború, vagy
béke fogadja,
hogy milyen a
gazdaság helyzete,
lesz-e egészsége,
hogy érkezik jól
fűtött palotába,
vagy szélfútta
kunyhóba,
de ami mindnél sokkal
fontosabb,
hogy érkezését
szeretettel fogadják-e,
jöttét áldásnak, vagy
átoknak találják,
mert az esendő ember
szeretetlen
elveszett,
anélkül szülőkkel is
árva,
ha rossz a fogadtatás,
ha sikertelen az
indulás,
az nagyon
megnehezíti,
szinte lehetetlenné
teszi,
hogy a nyíl a
boldogság felé vezessen,
és ez mindvégig így
van,
legyen az út
akármilyen hosszú,
az emberben lévő
szeretetet táplálni kell,
tartani életben,
a felé áradó szeretet
által,
aki szerencsés,
(a jó start már
szerencsére utal)
vándorlása során
találkozik sok-sok
szeretettel,
akkor az az élet jó
sínre került,
de kiben útközben
éhen hal a szeretet,
az minden rosszra
képes,
ő a szegények közt is a
legszegényebb.
2010. nov. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése