Áhított összhangba ...
Tudod arra gondoltam,
hogy hatalmas nagy ez
a világ,
de azért benne az
ember,
ha nem is
tökéletesen,
valahogy mégis
elboldogul,
segítik millió éves
tapasztalatok,
apáról fiúra szálló
tudások,
az élet maga is
iskola,
ahol vannak alapvető
szabályok,
miket, ha jól
megtanul egyszer,
nagy baj már nem
lehet,
ha megismeri az
alaplépéseket,
bátran táncolhat,
ha nem is mindig a
legjobb ritmusban,
el nem tévedhet a
kitaposott úton,
jó, hogy vannak
irányjelzők,
az embernek nagyon
fontos,
hogy megfeleljen, és
szerencsés,
akinek ez úgy
sikerül,
hogy önmagának is
megmaradjon,
de van valami, ami
kell ahhoz,
hogy az egész,
ami sok kis rész,
kerüljön egy
harmóniába,
valami, amit nem
tanítanak,
mástól ellesni se
lehet,
ügyetlen az ember,
mint egy csetlő
botló,
tapasztalatlan
kisgyerek,
mikor készületlen,
felébred szívében a
szeretet,
akkor a tudomány se
segíthet,
nincsenek írott, vagy
íratlan szabályai,
ellesni se lehet,
csak megérezni,
rögtön elénekelni
szeretné,
de csak eldadognia
sikerül,
olyanná lesz tőle,
mint ki úgy akar
keringőzni,
hogy a lépéseket nem
ismeri,
a jól bevált
szabályok sem segítenek,
de segít maga a
szeretet,
mert ő egy olyan
csodálatos,
olyan egyedi tánc,
ami egyénekre van
tervezve,
és aminek minden
egyes lépése
az áhított összhangba
visz közelebb.
2009. nov. 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése