A világ mint egy nagyváros
Tudod arra gondoltam,
hogy a világ olyan,
mint egy óriási
nagyváros,
s benne az ember,
mint egy, a vidékről
fényűző városba
került fiatal,
aki a látványossággal
nem győz betelni,
akit a fények
elvakítanak,
akit csábít minden
mezítelen,
az érdekesség oly
sok,
hogy idő nem marad
kutakodni poros
könyvtárban,
de talán, ha
szerencséje van,
rájön az új
városlakó,
hogy a világ ennél
sokkal kevesebb,
és mégis sokkal,
sokkal több,
a vakító fények csak
a semmit takarják,
egyik mezítelenség,
mint a másik,
mikor természetes
lesz már a pőreség,
az ember teljesen
kiüresedik,
újat már nem tud
mutatni a világ,
idővel elkezd másra,
valódi fényekre
vágyódni,
akkor kezdi keresni a
valódi ízeket,
a mezítelenségben a
lelket, a szeretetet,
hosszú az út,
el odáig nem is
mindenki jut,
de akinek sikerül
mégis, azt a fényt,
azt a mezítelenséget,
a világ összes
ruhátlanságáért
oda nem adná.
2010. nov. 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése