Tövisekkel
teleültetve …
Szürkén múlok el,
Már napról napra élek .
Fájdalmak bennem,
Magányosság szívemben.
Csak a méla csend ölel.
Elsóhajtom szomorúságom,
Elrejtem lelkem mélyére.
Már napról napra élek .
Fájdalmak bennem,
Magányosság szívemben.
Csak a méla csend ölel.
Elsóhajtom szomorúságom,
Elrejtem lelkem mélyére.
Otthonom egy apró
sziget,
Benne álmaim, könnyeim,
szívembe fészkelt emlékek.
Az utak egyre rövidülnek,
Majd csendben elfogynak.
Volt, van és lesz, így a
keserűség napjait élem.
Benne álmaim, könnyeim,
szívembe fészkelt emlékek.
Az utak egyre rövidülnek,
Majd csendben elfogynak.
Volt, van és lesz, így a
keserűség napjait élem.
Töviseimmel
teleültetve.
Szememben bánat könnye ég,
Melyet már senki nem töröl le.
Pihenni vágyom csendemben,
Szememben bánat könnye ég,
Melyet már senki nem töröl le.
Pihenni vágyom csendemben,
Érzelmeim lágy
függönye mögött,
Életem elmúlt pillanataival.
Csak a gyász van velem.
Életem elmúlt pillanataival.
Csak a gyász van velem.
*
Esténként becsukom otthonom,
Szívemet is bezárom,
S mi fáj nagyon,
Ajtómon kívül hagyom,
Senkitől, semmitől sem búcsúzom.
Esténként becsukom otthonom,
Szívemet is bezárom,
S mi fáj nagyon,
Ajtómon kívül hagyom,
Senkitől, semmitől sem búcsúzom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése