Ha azt mondom, szeretlek ...

Ha azt mondom, szeretlek ...

Tudod, a szeretetre csak egy szó van,

és ha azt mondom,

szeretlek Téged, akié a lelkem,

akié a gondolatom, ha azt,

a lágyan körülölelő vizet szeretem,

akkor biztosan tudom,

igaz, amit mondok

de hogy szeretem-e a virágot?

talán ma már jobban,

mint régebben,

ma már nehezemre esne

a szabadban viruló rózsaszálat

lakásba kényszeríteni,

és elgondolkodtat egy akármilyen virág is,

amelyik a rideg kő

apró résében találja meg az életet,

a virágos mező megsimogatja a lelkemet,

de, hogy általában a virágot szeretem-e,

azt biztosan nem tudom,

azért sokszor előfordul,

hogy megfelejtkezem róla,

hogy az állatot szeretem-e,

azt se tudom pontosan,

de ma már arra gondolok,

talán helyes lenne

emberszámba venni az állatot,

ma már a legkellemetlenebb,

vérszívó szúnyogot se csapnám agyon,

legfeljebb

a szemet szemért elvén visszacsípném,

de az életét nem veszélyeztetném,

szeretni azért nem szeretem,

hogy az embert szeretem-e,

pontosan azt se tudom,

de azt igen,

hogy a bűnöst is nagyon szánom,

nem az embert,

a körülményeket hibáztatom,

habár ki tudja,

néha közömbös vagyok,

máskor pedig tövises rózsástól,

haragos kutyástól, gyarló emberestől

szeretném megölelni az egész világot.

2008. 10. 01.