Silány árú
Tudod arra gondoltam,
hogy mint az árus a
piacon,
aki kereskedőnek
rossz,
aki a vevőt nézi
bolondnak,
aki a szép piros,
mosolygós,
fényezett almát teszi
a kirakatba,
ami a kosárba kerül,
silányabb sokkal,
a valódi áru a
kirakatot meg se közelíti,
a vevőnek
bosszúságot, csalódást okozva,
aki azután őt
messzire elkerüli,
az ilyen kereskedő
magára marad végül,
mint a piacon almát
az árus,
sokszor az ember
önmagát is árulja,
teszi önmagából a jót
a kirakatba,
jól elrejtve a
rosszat,
vagy a kevésbé jót,
a vevőnek a
szemfényvesztéssel
biztos csalódást
okozva,
talán, mert nem bízik
a saját árujában,
pedig az okos árus,
(ki csalódást nem
akar okozni,
aki a vevőjét
szeretné megtartani)
tiszta lappal
dolgozik,
a romlottat a
szemétbe hajítja,
az apró, a kis hibás,
ami azért még nem
rossz,
elmegy a többi közt,
semmit nem rejteget,
mert a csalás,
előbb, vagy utóbb,
kiderül,
meghozva a végső
kiábrándulást,
a vevő, ha akar
almát,
ha azt választja,
a hibát még
megbocsátja,
de ha becsapják,
azt nagyon nem
szereti,
az üzlet táját is
messzire kerüli.
2010. okt. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése