Szívemre ölelve …
Párás, ködös
színekkel érkezik a hajnal.
Csendesen osonnak a
fények, halkan megérintenek.
A fákról sárgult
levelek hullnak, az esőverte avarba.
Hideg szél söpör
végig a tájon, kikergetve a ködöt, a párát
– fájó dallamokat
dúdolva, felkarolva az emlékeket.
Indulnék újra Feléd,
de gátat vet már minden pillanat.
Rohanó az élet,
nyugalmam is már rég elhagyott.
Szeretetem vezet Hozzád.
Már álmaimban
vigyázol rám.
Aranybarna szemed
mosolyát őrzöm,
kezed féltő
simogatását érzem.
Veled nincs kín,
nincs bánat, nincs szenvedés.
Szívemre ölelve –
emlékeimben élek.
Örökké Veled - drága
ANYUKÁM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése