Mégis szól tovább ...

Mégis szól tovább …

Miért is vagyok? Sírok mindenért.

Nem mondhatok már Neked semmit.
Olvastalak - minden szavad megérintett.
Ma is visszatérek Hozzád naponta.
Lelki társam voltál.

Megtépázott lelkem szavaid összeöltötték.
Telefonom már néma: nem hallom hangod.
Szívemben őrzöm szemed fényét.
Sokszor éreztem, hogy Feléd kell lépnem,
de visszatartott tolókocsis voltom,
hisz más volt a Te világod.

Te léptél felém, de én féltem.
Már engem sem kísér senki.
Maradok egymagam csendemben,
és készülök a végső ösvényre lépni.
Nincs már időm, de a remény bennem,
hogy hamarosan találkozunk.

*
Halni készül az éj,

benne álmaim vándorútra kelnek

lelkem sajgó sebeivel.
Álmomban szerelmünk beteljesedik.
A valóság az, hogy

többé már nem érhetnek el.

De a dal - a mi dalunk

- mégis szól tovább.