2017. február 4., szombat

Ép testben ép lélek



Ép testben ép lélek 

Tudod arra gondoltam,
hogy épp testben épp a lélek,
de talán, mikor még épp a test,
szükségét a léleknek kevésbé érzik,
nem ébresztgetik, aludni engedik,
az ember akkor fordul hozzá segítségért,
ha már a test nem segít ,
azt hiszi, míg az ember ifjú,
a fiatalságból az öregségbe az út
a teljes elmúlásé,
amikor a test már gyenge,
az életnek nincs semmi értelme,
pedig talán a látszat útja vezet
a valóság útjára,
ahol nem csupán hiány keletkezik,
hanem valami más felváltja,
valami, ami addig elképzelhetetlen,
(mást mutat a látszat)
mintha egy másik,
ismeretlen dimenzióba érkezne az ember,
ahol az addig létfontosságúnak hitt dolgok
nélkülözhetetlennek lenni megszűnnek,
ha onnan visszatekint, azt látja,
hogy amiről azt gondolta,
élni se lehet nélküle,
a semmiben nyomtalan tűnt el,
ha szerencsés az ember,
a kegyelem meglátogatja,
az öregséggel nem mindent veszít,
hanem nyer egy új életet,
aminek a szépsége vetekszik az előzővel,
(ez a tükör a szemnek láthatatlan,
másik tükör)
az az út nem kilátástalan,
ahol a lélek vezet, addig ismeretlen,
szebbnél szebb tájakra.

2010. okt. 10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése