A titkok fátyola
mögött
Szívedből fájdalmas
sóhajok törnek fel.
A régi emlékeket könnyes szemmel idézed vissza.
A régi emlékeket könnyes szemmel idézed vissza.
Örök pillanatok.
Lelkedbe fájón maró dallamok.
A szél szárnyán repülnek tova.
A szél szárnyán repülnek tova.
A csöndben csak a
szívverésed halk üteme lüktet.
Az évek elvonulnak
felettünk.
A múlandóság velünk
van, kísér életünkön.
A fájdalmak mindig
bennünk, csak néha csitulnak.
Hangtalan léptek.
Szemünk lehunyt
pillái mögött újra éljük életünk
minden egyes pillanatát.
minden egyes pillanatát.
Álmainkban
visszatérnek a szavak, mindazok,
melyeket szerettünk.
Üressé válik a világunk.
Megöregszünk,
elfáradunk, beleveszünk a végtelenbe.
Olykor megtorpanunk,
majd tétován lépünk tovább.
Bántanak a fények, fáj
a szürkeség.
Fájnak a szavak, a ki
nem mondottak.
Bántanak az
eltitkoltak, - sajognak.
Sírsz, mérlegelsz,
nevetsz. Néha ragyogsz, szárnyalsz.
Alkonyod leáldozóban.
Az ajtók bezáródnak.
Elporladsz csendben,
- a múló idő szárnyalásában,
a titkok fátyola
mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése