A szeretet apró fénye
…
Tudod arra gondoltam,
az embernek, (aki
valakit,
ki nagyon közel áll a
szívéhez,
az utolsó
óráiban kísér)
a nagy bánatban
hatalmas örömöt tud
okozni,
a semmiben a valami,
egy sokáig bezárt
szem kinyílása,
egy mosoly,
vagy épp egy falatnyi
lenyelt étel…
nem, nem a remény
felvillanása ez,
segítség nincsen,
de a semmiben a
valami
szinte a csodával
felér,
a szemével nem
látónak
a legkisebb fény,
felejthetetlen
élmény,
de a saját életében
az ember
ezeket a pillanatokat
észre sem veszi,
pedig van belőlük
sok, biztosan,
ami az élet
kilátástalan szürkeségét színezi,
de mert az ember
nehezen tud örülni,
siratja inkább a sok
elveszített hamisat,
minthogy örülne a
meglévő igaznak,
hogy van,
talán a rossz
helyzeten nem változtat,
nem lesz
egészségesebb,
a pénze sem lesz
több,
de ami nélkül üres
lenne az egész,
meglátni azokat a
pillanatokat
amivel több az élő,
azt a másságot,
ami miatt még
érdemes,
ami az életnek a
letagadhatatlan jele,
amit szinte észre se
venni, de nélküle,
az egésznek értelme
se lenne,
kiemelt helyre tenni
emlékeztetőül,
sokszor rágondolni:
de jó is, hogy van,
óvni, védeni,
ha a szürkeség
égboltján
a szeretet apró fénye
felvillan.
2010. október 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése